Sivatag és oázisok

Tárgy: Re: Sivatag és oázisok Csüt. 31 Jan. 2013, 22:33

*Ahogy a nap eltűnik, hiába az ének, hiába a rum, bizony egyre hidegebb lesz, Assana fogai összekoccannak.*
-Életem, nem lesz ez így jó...
*Micsoda dolog halálra fagyni a sivatagban, de van ilyen, illetve lenne, lenne, ha nem ez a két jómadár és nem a csoda csacsi várná az éjféli órát. Éjfélkor olyan történik, ami csak nagyon nagyon ritkán, csak a szükség legszűkebb óráiban, a szamárnak szárnya nő. Vidoran szól az IIIÁÁÁÁ, majd alig várva meg, hogy a két kalóz felpattanjon rá, mer emelkedik is a magasba. Fel, egyre feljebb, könnyedén átsuhan a fal felett, és a másik oldalon leszáll.
Egy várost rejt a fal, nem csoda, sejtették is talán. A szűk utcákon most senki nem jár. A csoda hármas pedig mély álomba merül a fal mellett.
A nap első sugarai ébresztik fel őket. Az éjszakát maguk sem tudják, hogy álmodták, vagy egy rumgőzös képzelődés csupán, esetleg tényleg megtörtént, nem is baj, a lényeg, hogy bent vannak.*

Tárgy: Re: Sivatag és oázisok Csüt. 31 Jan. 2013, 02:53

*A szamár minderre csak vigyorog, kimutatva kapafogait. Silens némi kétkedéssel nézegeti.*
-Gondolod életem, elég ennek a repüléshez a telihold?
*mert a kapitány nem nagyon bízik a mágikus dolgokban, annál inkább a rumban és a jószélben. ez nála olyan tengerész dolog...*
-Azért még adjunk neki egy kis rumot, legyen elég üzemanyag!
*teszi hozzá aggódva, miközben a sziklafalat mustrálgatja*
-Na, nyelj még egyet Füles! *veszi kölcsön Assana háromszögletű kalapját, s tölti tele rummal.*

*Azután leülnek a sziklafal tövébe, amely keskeny árnyékot vet védelmül a naptól, s régi tengerésznótákat énekelgetnek. Füles pedig csak áll, időnként nagyokat bólint és csuklik... lassan lemegy a nap, szétterülnek az égen a csillagok, megjelenik a sárgaképű hold, közeleg az éjfél.*

Tárgy: Re: Sivatag és oázisok Csüt. 31 Jan. 2013, 00:50

*Vigil ugyan nagy tudós, de alig iszik rumot, így Assana nem tudja kellő képen tisztelni, de ezt nem vallja be. Nem is kell, Szilensz tudja magától is másra meg nem tartozik. Nézegeti a magas falat, majd felcsillan a szeme.*
-Hát lehet azt elfelejteni?! Szamárháton!
*Megveregeti a félig részeg jószág hátát.*
-Na Fülés, dolgod lesz...
*Majd még valami eszébe jut.*
-De ez csakis éjfélkor lehetséges életem, a boszorkányok óráján, és csakis teliholdkor. Tehát addig várnunk kell. Éjfélig.
*Mert egy jó navigátor a hold járását is ismeri, és lássatok csudát, mikor lenne telihold, ha nem pont ma.*
-Vigil meg megírhatja a legendánkat, hogy Füles háton átrepültünk a nagy fal felett.

Tárgy: Re: Sivatag és oázisok Szer. 30 Jan. 2013, 01:41

-Nem, a mókusok nem isznak rumot... *válaszol Silens, kissé elkomorodva a mókusnépség, meg úgy általában minden rumnemissza sanyarú sorsán. *
-Ezért nem válhat belőlük tengerész, hiába tudnak olyan jól mászni az árbócrudakon, köteleken. *teszi hozzá tengerész szakértelemmel, amit Assánának nem kell, hogy megmagyarázzon. A navigátor jól tudja, hogy aki a rumot nem issza, abból legfeljebb csak horgonynehezék lehet egy hajón, nem tengerész! Ahogy a homoktengert felváltják a kövek, feltűnik a láthatáron egy hosszában végtelenbe nyúló, legalább harminc méter magas sziklafal. Silens megállítja előtte a szamarat, majd tanácstalanul felnéz a tetejére. Odafent a mókus szemtelen faroklibegtetéssel néz le a vándorokra.*
-Vigil, Vigil... könnyű azt mondani, hogy kövessük a Jelet... *sóhajt fel.*
-Szerinted életem mit tanácsolna a tisztelt tudós úr erre a helyzetre? Mert se nekünk, se a szamárnak nincs szárnya! *jelenti ki, aztán egy kicsit elbizonytalanodik.*
-Illetve... *néz Assánára reménykedve.*
-Emlékszel még hogy Lizi, meg Csenkesz hogy repültek el Valahóniába? *Felcsillanó szemmel, érdeklődve pislant Fülesre...*

Tárgy: Re: Sivatag és oázisok Kedd 29 Jan. 2013, 22:40

*Bizony a kövek már önmagukban is jól jelek, így elégedetten bólogat, és mosolyog.
Ám a mókus feltűnése, nos az eloszlatja a maradék kétséget is, ha ugyan volt.*
-Végre már!
*Bizony, ez remek alkalom a rumra, szinte szentségtörés lenne, ha nem innának egy kortyot ekkora örömre.*
-Várjál vöröske, amíg koccintunk az egészségedre.
*Mert a mókus nagyon ugrásra késznek tűnik.*
-A mókusok egyáltalán nem isznak rumot, ugye életem?
*Nagyon reméli, mert nem elég, hogy Szilensz kitalálta, hogy a csacsinak adjanak, a végén még az állatsereg vedeli fel előlük.
Miután nyeltek egyet, és mindenki megnyugszik, vidáman folytatja.*
-Na akkor irány az új otthon, vezess te Jel Mókus!

Tárgy: Re: Sivatag és oázisok Hétf. 28 Jan. 2013, 02:56

*A kapitány csodálja élete párját. Assana most is olyan üde, most is olyan hetykén áll a háromszögletű kalap a fején, mint amikor a hűvös tengeri szélben a kormánykereket forgatja a Flaskán. Igaz, márványsimaságú homlokán most ráncokat kelt az aggódás...a rumkészlet aggasztja biztosan. Silens ismeri, ez az egyetlen dolog a világon, ami ráncokat tud csalni a homlokára. Bezzeg Silens kapitány! Izzad, mint egy versenyló. Le is kapja a fejéről a kalózkendőt, kicsavarja, megtörölget a tarkóját, aztán akkurátusan visszaköti a tarka kendőt.
Ahogy haladnak, a homokban egyre több szikladarab, kő bukkan fel, Silens fel is húzza a csizmáit, míg Füles megáll egy kevésbé tüskés kaktusz előtt, s élvezettel harapdálja fiatal hajtásait.*

-Egyre több a kő, kevesebb a homok... *jegyzi meg felvidámodva.*
-meglásd életem, mindjárt kijutunk ebből a homoktengerből!

*S tényleg. A távolban már nem csak a forró, sivatagi levegő alkotta hullámzó délibáb remeg. Megjelenik egy sötét vonal, tán dombok, vagy erdő...aztán az egyik apró szikladarab mögül mókus ugrik ki, farkát lengetve szalad.*

-Azt nézd életem! A Jel! *kiállt fel Silens kapitány, majd megragadja Füles kötőfékét.*
-Hó...állj meg csacsi, erre nyelnünk kell egy kortyot!

Tárgy: Re: Sivatag és oázisok Vas. 27 Jan. 2013, 23:31

*Nagyon aggódik, pontosan azon dolgok miatt, amiket élete értelme is említ. Mert vajon meddig tart még ez az átkozott sivatag, és bizony vajon elég lesz-e a rum. Nagyon kellemetlen kérdések, de főleg a második.*
-Nem lehet már sok hátra...
*Ezt bizony csak úgy mondja, hogy megnyugtassa a kapitányt, meg a csacsit, mert valahogy úgy véli ez a csoda szamár érti amit mondanak. Valami pedig tényleg azt súgja a lelke mélyén, hogy hamarosan véget ér ez az áldatlan homok rengeteg, ez a valami pedig vélhetően a remény.*
-Nem is az a baj életem, hogy kitart-e, hanem, ha kifogy vajon lesz-e ahonnan szerezzünk...
*Mert ez a kétség csak kikívánkozott belőle, hiszen a rummal nem lehet viccelni, és holmi csalfa reményre bízni, a rum az rum. Az kell. Feljebb böki a kalóz kalapját, hogy messzebb lásson, de egyelőre nem lát mást, csak arany homokot.*
-Húzzunk bele, nem akarok itt éjszakázni a semmibe.
*Ingatja a fejét, ez a sivatag nem való senkinek, de főleg nem olyanoknak mint ők, akik a hűs tengert szeretik.
Hosszú séta még, de a remény csak nem csalja meg őket.*

Tárgy: becsiccsentett csacsi Vas. 27 Jan. 2013, 22:40

*Ha kérdeznétek, hogy ez a Füles az híres szamár e, aki valamilyen félresikerült varázslat folytán minden holdtöltekor megtizenketteződött, hát azt válaszolnám, hogy igen! Ő az a híres-hírhedt szamár. De azok az idők már a múlt ködébe vesztek, sőt az a világ is! Új idők, új világ. Csak a két tengerész a régi, akik Füles mellett baktatnak a sivatagban. A Hánykolódó Flaska kapitánya és navigátora, a két részeges, de kiváló tengerjáró, Silens kapitány és észvesztően csinos babája, Assana.
A szamár fülei hol lekonyulnak, hol hetykén felágaskodnak, lévén, hogy csacsink alaposan be van csiccsentve. Ennek az a két kis rumoshordó az oka, amelyek összekötve a hátán lógnak. Ennyit sikerült ugyanis megmenteni a hajóról, amely zátonyra futott a sivatagi tengerparton. S a sivatag nem tréfadolog, ott inni kell, ha víz nincs, akkor rumot! Még a szamárnak is, ha nem akar szomjan veszni!*

-Életem...meddig tart még ez a sivatag?

*Kérdi a kapitány homlokáról letörölve a verejtéket. Meglehetősen kedvetlenül ballag a szamár mellett mezítláb, mert rövidszárú csizmái a nyakába akasztva lógnak. megunta, hogy az a fránya homok mindig belement.*

-Remélem, mire elfogy a rum, kiérünk valami lakható helyre!

Tárgy: Sivatag és oázisok Kedd 01 Jan. 2013, 06:38

Istalaír közvetlen környékén semmi mást nem lel az arra járó, csak homokot, homokot és még több homokot. A perzselő szárazság nappal időnként az elviselhetetlenségig fokozódik, éjjel viszont dermesztő hideg uralkodik a homokbuckák felett.

Elvétve akad a végtelen homokdűnék között egy-egy oázis, forrással és árnyékot adó növényekkel vagy épp titokzatos képekkel és egyéb vésetekkel díszített romokkal, de ezeket az ismeretlen legfeljebb akkor lelheti fel, ha az égilakók jókedvükben nagy kegyesen arra terelgetik. Egyébként karaván nélkül a sivatagi utazóra biztos halál vár. Életét legfeljebb néhány napig nyújthatják el a sivatag különleges víztároló növényei - már ha felismeri őket.

Arról nem is beszélve, hogy a végtelen homokban néhol éhen kirenkák rejtőznek, alig várva, hogy lecsaphassanak egy-egy eltévedt vándorra.