Faverell városa és környéke

Az utazó, aki képes átvágni az esőerdőn és kijutni az amazonok területéről, a könnyűléptűek városába érkezik. Faverell első látásra is egyértelműen árulkodik lakóiról. A falakat harsogó zöldszínű borostyán is lián futja fel, ezernyi színű virággal díszítve. A kapu cirádás, kacskaringós mintára készült.

A város két szintből áll. A felsőbb szintet az elfek lakják, míg a földalatti homályos részekben a sötételfek uralkodnak. Ám az egész helyet a Vének Tanácsa igazgatja. A legfőbb hatalmat két elf és két sötételf gyakorolja, szavuk egyenlő erejű, döntésképtelenség esetén a népre bízzák a törvények meghozatalát, szavazások formájában.

A zöld az uralkodó szín, ahogy körbetekint bárki a városon, nem csak a falakon, de azon túl is, az egyszerű és pompás házak is mind be vannak futtatva növényekkel. Csodaszép, virágos és madárdaltól hangos, ha nem éppen egy bárd lelkületű elf játszik valami kellemes nótát. Különösen igaz ez a Részeg Rönk nevű ivóra, mert olykor még az elfeknek is muszáj kikapcsolódni. Mindig boldogság övezi ezt a helyet, ám ki túl részegnek bizonyul, hamar megtalálja a kijáratot, a lehető legkedvesebb úton.


A város másik fele, mely a föld alá nyúlik le, a Sötét negyed, hol a sötételfek laknak. Itt minden a fekete színből táplálkozik, illetve a sötétebb árnyalatú színek még megtalálhatóak. Elszórtan mágikus kristályok nőnek a falakon, melyeknek gyér fénye kiváló látási viszonyokat biztosít az ittenieknek, míg mások épp csak sejtik, hogy mit is látnak valójában a homályban. Amit csak akarhat bárki, itt megtalálja, hiszen a bűnös szenvedélyek vidéke ez. Nem csak a feketepiac éli ki itt minden lehetőségét, de még a más városokban halkan suttogott dolgokról is lehet itt társalogni, sőt!

Míg a felszíni lakók örömmel várják az erre tévedőket, olykor engedik a letelepedést is – inkább, csak ha látják, természetbarát az illető –, ezzel szemben a földalatti területeken nem érdemes próbálkozni sem, a sötételfek nem tűrnek meg igazán más népeket, a törpéket főleg nem, de fajtabeliek számára mindig akad hely.

Az utazó, aki képes átvágni az esőerdőn és kijutni az amazonok területéről, a könnyűléptűek városába érkezik. Faverell első látásra is egyértelműen árulkodik lakóiról. A falakat harsogó zöldszínű borostyán is lián futja fel, ezernyi színű virággal díszítve. A kapu cirádás, kacskaringós mintára készült.

A város két szintből áll. A felsőbb szintet az elfek lakják, míg a földalatti homályos részekben a sötételfek uralkodnak. Ám az egész helyet a Vének Tanácsa igazgatja. A legfőbb hatalmat két elf és két sötételf gyakorolja, szavuk egyenlő erejű, döntésképtelenség esetén a népre bízzák a törvények meghozatalát, szavazások formájában.

A zöld az uralkodó szín, ahogy körbetekint bárki a városon, nem csak a falakon, de azon túl is, az egyszerű és pompás házak is mind be vannak futtatva növényekkel. Csodaszép, virágos és madárdaltól hangos, ha nem éppen egy bárd lelkületű elf játszik valami kellemes nótát. Különösen igaz ez a Részeg Rönk nevű ivóra, mert olykor még az elfeknek is muszáj kikapcsolódni. Mindig boldogság övezi ezt a helyet, ám ki túl részegnek bizonyul, hamar megtalálja a kijáratot, a lehető legkedvesebb úton.


A város másik fele, mely a föld alá nyúlik le, a Sötét negyed, hol a sötételfek laknak. Itt minden a fekete színből táplálkozik, illetve a sötétebb árnyalatú színek még megtalálhatóak. Elszórtan mágikus kristályok nőnek a falakon, melyeknek gyér fénye kiváló látási viszonyokat biztosít az ittenieknek, míg mások épp csak sejtik, hogy mit is látnak valójában a homályban. Amit csak akarhat bárki, itt megtalálja, hiszen a bűnös szenvedélyek vidéke ez. Nem csak a feketepiac éli ki itt minden lehetőségét, de még a más városokban halkan suttogott dolgokról is lehet itt társalogni, sőt!

Míg a felszíni lakók örömmel várják az erre tévedőket, olykor engedik a letelepedést is – inkább, csak ha látják, természetbarát az illető –, ezzel szemben a földalatti területeken nem érdemes próbálkozni sem, a sötételfek nem tűrnek meg igazán más népeket, a törpéket főleg nem, de fajtabeliek számára mindig akad hely.