Faverell városa és környéke

* Úgy tűnik a férfi akivel a véletlen egymásba botoltatta őket az igazán udvarias, bár ha elfogadta volna Cidrick a felajánlását akkor sem gondolta volna faragatlannak és szívesen meghívta volna valamilyen italra. Miközben a férfi beszél Rachel tekintete rajta időzik és egy nem feltűnő pillantással végigfut a férfin a tekintete. Jóképűnek ítéli meg, legalábbis neki ez a véleménye. A nemesi származás az ő figyelmét is elkerüli. Mivel Árnyék nem támadja meg ezért kezd nem annyira félni tőle.*
- Ugyan, semmi baj, örvendek a szerencsének kedves Cidrick. Engem Rachel Vilionnak hívnak.*mutatkozik be illendően a teljes nevét mondva. Néhányan álnevet használnak, neki azonban semmilyen indoka nincsen erre, ugyanis teljesen tisztességes életet él. A kérdésre elmosolyodik, viszont megrázza a fejét.*
- Ez igazán udvarias magától, bár elbírom a csomagjaimat.*válaszolja.*
- Ön itt lakik a városban Cidrick, vagy csak átutazóban van?*teszi fel a kérdését őszinte érdeklődéssel.*

*A férfi elmosolyodik.*
- Ugyan kérem, szükségtelen a hálálkodás.*- mondja a férfi.*
- Ó milyen faragatlan vagyok, a nevem Cidrick Haraldgrim.*-mutatkozik be a férfi, majd a farkas, a fejével többször megböki gazdája lábát.*
- Ő pedig Árnyék.*- mutatja be a társát is. Cidrick nagyon örül,mert a véletlen egy csinos elf hölggyel hozta össze.*
- Ha gondolja segítek cipelni a csomagjait.*- ajánlja fel a szolgálatait a férfi. Külsőre nem mondaná meg senki, hogy nemesi sarj. Egyzserű fekete bőrnadrágot, barna csizmát, zöld inget, és barna bőrkabátot visel.*

* Nyugodtan sétál a forgatagban, közben észre sem veszi, hogy a nem megfelelően becsatolt táskájából kiszórt egy árut. A piac zaja elnyomja a felé tartó szapora léptek koppanását a kövezeten. Ezért lepi meg eléggé, amikor mellékerül egy ismeretlen férfi és annak farkasa. Cidricken látszik a futás. Először nem érti mit szeretne tőle, azután viszont egyből megtudja miért jött utána, erre pedig az arcára egy mosoly kerül.*
- Igazán köszönöm, fel sem tűnt, hogy kiesett.*hálálkodik elvéve az árut.* Miként tudnám önnek megköszönni a figyelmességét?*kérdezi meg természetes kedvességgel. Tőle megszokott ez a barátságos viselkedés, mivel őt erre nevelték.*

*Egy új nap reggelén, Cidrick, és hűséges farkasa, Árnyék a piac felé vették az irányukat. A férfi úgy gondolja, szüksége lesz a kalandozásaihoz egy - két eszközre ezért rögtön a kovácshoz megy és beszél vele. Miután megállapodtak az árban, a férfi és hűséges társa belevetik magukat a piac forgatagába. Érdeklődő tekintettel nézik az árusok portékáit, és a vásári komédiások mutatványait. Cirdric észreveszi, hogy egy zöld ruhát viselő elf hölgynek a táskájából kiesett a holmija. Mivel a nő nem vette észre, hogy az árú "meglépett", a férfi odasietett, felvette, majd a nőhöz futott.*
- Elnézést kérek kisasszony, ezt elhagyta.*- mondja a férfi mosolyogva, majd átnyújtja az árút.*

* Eltelik egy újabb nap és nyomán a következő jön. Rachel napjaiban nincsen túl sok változatosság. Délelőtt rendszerint elindul dolgozni, hogy egy fogadóban keressen pénzt lantja pengetésével. Ma úgy dönt ma kihagyhatja a lanton való játszást. Helyette úgy dönt elmegy a piacra, hiszen pár dolog már úgy is kifogyófélben van az otthonában. Mivel a memóriája szerencsére jó, ezért elég csak fejben összeállítania a vásárolandók listáját. Sötétzöld, egyrészes ruhát hord, ugyanilyen színű lábbelivel, vállán egy kisebb táskát hord hogy tudja mibe tenni azt amit már megvásárolt. Egyenlőre csak az otthona kulcsai lapulnak meg benne. Megindul a piac forgataga felé és nem sokára megpillantja a megszokott tömeget és az árusok hangos szavait, melyekkel az áruikat hirdetik, azokat a legszebbnek/legjobbnak/legfrissebbnek kikiáltva. Rachel egyik árustól megy a másikhoz szépen, lassan beszerezve mindazt ami számára szükséges.*

[Ismerkedés a várossal]

. Cidricknek most már teljesen összeáll a kép, a lány a klánját hívja a családjának, így már érthető az egész. Érdekesnek gondolja továbbá, hogy egy ilyen csinos elfnek nincs férje, de még ezek szerint udvarlója sem. A kincsvadászat témára a férfi újra reagál.*
- Úgy szép az élet, ha zajlik.*- mosolyog a férfi, közben figyeli a barna fürtök táncát. A beszélgetés most újra visszatér az állatokhoz.*
- Biztos vagyok benne, hogy megtalálod a megfelelő állatot, aki társad lesz. Ha gondolod segítek a tanításban is.*- mondja a férfi.*

[Ismerkedés a várossal]

*Hallja a férfi meglepettségét sejti is, hogy miért van. Család fogalma kissé más lett számára az utóbbi pár hónapban, mint minden más érkezőnek. Olyan család alapítására még nem gondolt hisz nemrég töltötte be a húszat. *
- Nincs férjem se gyermekem. – feleli. – Nem ilyen családra gondoltam. Nekem a klánom egyben a családom is.
*Kincsről szóló részt felvont szemöldökkel hallgatja. Nem panaszkodhat, megvan mindenük, amire szükség van a minden napi megélhetéshez. *
- Jó, ha van pénz. – szól. - De ha esetleg a kincsnek gazdája van az csak baj és az, viszont nem jó. – közben meg rázza fejét így barna fürtök táncot, járnak.
*Ha egyszer ráakadna ilyesmire ő meg osztaná a Nővéreivel. *
- Remélem minél hamarabb, rátalálok. Többet fogom járni az erdőt és elmegyek a hegyekbe is. Ott talán több esélyem van. – szól reménykedve. – Hátha találok mást is.

[Ismerkedés a várossal]

*Cidrick is lassan befejezi az étkezést.*
- Mit értesz kis család alatt?*-kérdezi a férfi egy kis meglepődéssel, egy ilyen fiatal lány még nem lehet családos nő, bár az elfek életkora megtévesztő.*
- Jómagamat inkább a kincsek érdekelnek, biztos, hogy kell lenni valami lerejtett helynek ahol egy gazdag ember elrejtette az aranyait. Elvégre, mindig jó, ha van egy kis pénzük.* A férfi egy pillanatra Árnyékra pillant.*
- Biztos találsz majd egy ilyen jó társat.*-mondja a férfi, és megsimogatja Árnyék fejét.*

[Ismerkedés a várossal]

*Bátran nyújtja a csontot a farkasnak, aki nem is kéreti magát. Mikor Árnyék elveszi kezéből a finomságot végig, simít fején. *
- Igen úgy tűnik. –válaszol mosolyogva.
*Kíváncsian hallgatja Cidrick terveit. Teljesen meg érti az új világ sok felfedezni valót, rejt magában. Ő maga is ezért jött be a városba, hogy többet megtudjon az itt élőkről. Tőlük pedig az új világról minden új ismeret csak gazdagítja tudását. *
- Igen. – válaszol kedvesen. – Kicsiny családommal lakom. – többet nem mond inkább, belekortyol a sörébe.
- Én is szeretnék többet meg tudni erről a világról. – teszi még hozzá. – Itt élők kultúrájáról, szokásaikról meg nézni a többi várost is. Mindezt szeretném leírni, és talán készítek rajzokat is. – legalább is ezt szeretné.
- Remélem közben sikerül egy olyan társra találnom, mint neked Árnyék. – pillant a farkasra. Majd meg eszi még a meg maradt pár falat ételt és leöblíti pár korty sörrel.

[Ismerkedés a várossal]

*A lány kérésére Cidrick elmosolyodik.*
- Persze!*-mondja a férfi, majd rátekint hűséges vándortársára, aki el is indul Gwentara felé, és szépen a szájába veszi a csontot. Árnyék hálásan odadörgöli fejét az elf lábához, majd nekilát a csontnak.*
- Úgy veszem észre kedvel téged.*- mondja a vándor mosolyogva. A lány kérdésén még gondolkodik egy kicsit.*
- Előbb fel szeretném fedezni ezt az új világot, tanulni akarok, kalandokat keresni, és persze pénzre is szükségem lesz. Ugyanakkor próbálkozok, hátha elfogadják a nemesi oklevelemet, és kapok egy birtokot, de előtte mindenképpen utazni szeretnék.*- válaszol Cidrick.*
- Az őseim is felfedezték annak idején Corvust. Látták Rév szépségeit, Öböl kikötőit, Bánya hegyeit és Meder sivatagjait.*-mondja a férfi.*
- És te, letelepedtél már?*- kérdezi illedelmesen az ifjú.*

[Ismerkedés a várossal]

- Jó étvágyat. – szól illedelmesen ő is. Étel kellemes illata rögtön eszébe jutatja, hogy éhes. Kíváncsian hallgatja Cidrick válaszát. Közben maga is neki lát falatozni.
*Picit eltöpreng, vajon mit szólnának otthon nővérei egy ilyen idomított farkashoz. Kicsit idegenkedve figyeli a mutatványt, hisz ő maga mélyen tiszteli a természetet és a benne élő összes teremtményt. Türelme és ideje az van bőven most már csak egy megfelelő példányt, kell találnia. Apró mosoly vékony ajkain és egy bólintás ara, hogy herbalista. Bőven van még mit tanulnia. Az említett klánnév ismerősen cseng számára járt eleget révben. Az étel igen ízletes jó kislány módjára eszik, nem szeretné össze maszatolni magát. Darab csontra akad a húsban, Árnyékra pillant, aki hol gazdáját, hol pedig őt szemléli. *
- Neki adhatom? – kérdezi meg előbb a férfit. Hátha csak tőle fogadja el a négylábú az ételt.
- Meg kérdezhetem mik a terveid? – érdeklődik a másik terei felől. – Itt telepszel le vagy tovább mész más városba?

[Ismerkedés a várossal]

*Miközben ketten beszélgetnek az étel meg is érkezik számukra. Cidrick elismerően és köszönően biccent a pincér felé.*
- Jó étvágyat!-szól a férfi és nekikezd az evésnek. Számára ez fejedelmi ételnek számít, mivel régóta nem volt ilyen jó ellátásban része, közben azért odafigyel a lányra.*
- Nos, Árnyékot kölyökkorától fogva nevelem. Az anyját orvvadászok ölték meg, én úgy találtam rá, hogy szegény az erdőben kóborolt éhesen. Megsajnáltam, hazavittem és felneveltem. Anyám és apám azt mondta, megtarthatom ha én etetem, és tanítom, ha nem fog jól viselkedni akkor valószínűleg apám megölette volna a szolgákkal. Veszélyes egy vadállat egy uradalom kellős közepén.*- jegyzi meg a férfi, majd iszik a söréből.*
- De árnyék könnyedén vette az akadályokat, beilleszkedett. Kiváló kereső és vadászkutya, és még trükköket is tud.*-mondja Cidrick, majd Árnyékra néz, aki már végzett a csonttal.*
- Árnyék, két lábra!*- parancsolja a férfi, és a jószág meg is teszi. Jutalmul kap egy keveset a sült húsból.*
- Nem nehéz őket tanítani, csak türelem és idő kérdése.*- szól a vándor , majd újra iszik a söréből.*
- Szóval herbalista vagy! A dédanyám, a nagyanyám és az anyám is az volt. Az Alarunok Háza - Tudós Asszonyok nevű klánhoz tartoztak.*- jegyzi meg Cidrick.*

[Ismerkedés a várossal]

*Remélte talán a férfitől meg tud dolgokat a városról és a benne élőkről. De ez a reménye szertefoszlik mikor Cidrick elmeséli hona jött. Sebaj így is érdekli az ifjú nemes. Figyelmesen hallgatja történetét és terveit. Közben bele kortyol sörébe. Kérdésre elmosolyodik. *
- Remélem sikerrel, jársz. – szól kedvesen miközben meg érkezik az ételük. Sült hús burgonyával illatozik tányérján. Meg várja, még távozik a pincér, akkor folytatja válaszát. – Kutatással, tanulással. Gyógynövényeket gyűjtök és hasznosítom. Apámmal nem tudom, mi lehet még kicsi voltam mikor elhagyott minket. Anyám Corvuson halt meg még jóval a pusztulás előtt. Ő kezdet tanítani a gyógynövények ismeretére. Tanító volt a falunkban. – mesél ő is magáról. – Nehéz meg szelídíteni egy farkast? Tudod mikor anyám halála után feledést keresni, és növényeket gyűjteni mentem az erdőbe meg támadott egy. Nagy nehezen de sikerült meg ölnöm. Sajnáltam de más választásom nem volt. Gondolkoztam már rajta, hogy meg szelídítek egyet.

[Ismerkedés a várossal]

*Cidrick újra kortyol a söréből.*
- Körülbelül két hónapja élek itt.*-mondja a férfi.*
- Corvuson születtem, Távolrévben. Az apám és a nagyapám közös erővel elérték, hogy nemesi kiváltságaink legyenek Révben, így a születésem után a felhőerdei hercegeket szolgáltunk, mint kisnemesek.*-meséli Cidrick.*
- Azonban, megkezdődött Corvus pusztulása, az anyámat és apámat megölték, én ami értékes volt azt elvittem otthonról és eljöttem ide.*- mondja Cidrick.*
- Nálam van a nemességet igazoló okmány is, a családi pecsétgyűrű, sőt még a családi lobogó is. Ha valahol elfogadják ezeket az okmányokat, úgy igényt tartok egy kis földdarabra.*-mondja a fiú.
- Bízom benne, hogy sikerrel járok, de ha még kapok is egy uradalmat, évekig kellesz dolgoznom azon, hogy az normálisan beinduljon. Te mivel foglalkozol?

[Ismerkedés a várossal]

*Nem az a fajta nő, aki megijed a saját árnyékától. Hisz sokat járja egyedül is az erdő mélyét gyógynövényeket keresve vagy épp vadászva. Örömmel veszi, hogy Cidrick elfogadja a meg hívást. Szerencsére a farkas is elvan a kapott csonttal. A férfi válasza azért meg nyugtatja a négylábúval kapcsolatban.*
- Egészségünkre. – szól majd maga is, kortyol a hűsítő italból.
- Pár hónapja. – feleli a kérdésre.
- Corvuson születem Sziklaöböl mellett egy kis faluban. Onnan kerültem. – mesél magáról. - Már lassan kezdem meg szokni az itteni környezetet. Bár a városban most járok először de nagyon szép. Te itt születél? – kérdezi végül.

[Ismerkedés a várossal]

*Az elf hölgy úgy látszik, nem illetődött meg nagyon, ez nem probléma. Cidrick enged az invitálásnak és leül.*
- Köszönöm szépen!*- mondja Cidrick illedelmesen, közben meg is jön a söre, és egy jókora adag velős csont Árnyéknak. A farkast különösebb képen nem kell győzködni, hogy üljön le, jól elvan a csonttal.*
- Árnyék szelíd jószág nem bánt senkit. Kölyökkora óta én nevelem, és tanítom.*-mondja a férfi, majd megemeli a korsót.*
- Egészségünkre!!!*- szól Cidric és kortyol párat a söréből.*
- És mióta élsz itt?*- kérdezi illedelmesen hősünk, és ha már Gwentara felajánlotta, hogy tegeződjenek, ő él ezzel a lehetőséggel.*

[Ismerkedés a várossal]

*Nyugodtan üldögélve várja az ételt a sörét már meg kapta. Kíváncsian szemléli a vendégeket mikor meg akad a tekintete a bejáraton belépő férfin és kísérőjén. Aztán inkább a kísérőn hiába telt el jó pár hónap a támadás óta még ott lappul emlékei közt a vicsorgó bestia képe. Szereti ő ettől még a farkasokat, de jobb szereti messziről szemlélni őket. Bár sokat gondolkozott már azon is, hogy meg szelídít egyet. Kissé meglepődik mikor az állat oda, megy hozzá. Hagyja meg szagolni kezét majd óvatosan, simít végig a farkas nyakán. Érdeklődve pillant az asztalhoz lépő férfire. *
- Semmi baj. – feleli kedves mosollyal. Bemutatkozást és a felé nyújtott kezet is szívesen fogadja.
- Gwentara Drecen vagyok. – mutatkozik be. – Ha gondolja nyugodtan, üljön ide az asztalomhoz. – invitálja a férfit és ha az elfogadja csak akkor folytatja mondani valóját.
- Nyugodtan tegez nem vagyok a magázáshoz szokva. – kéri egy kedves mosoly kíséretében miközben szemügyre, veszi a férfit. – Leültetnéd Árnyékot. Nagyon szép de volt egy kellemetlen találkozásom egy fajtársával.

[Ismerkedés a várossal]

*Egy vándor sétálgat Faverellben, körülbelül két méter magas, fekete csizmát, barna nadrágot, zöld inget és barna kabátot visel. Oldalán kard lóg, Jobb keze középső ujján egy régi, arany pecsétgyűrűt visel. Másik oldalán egy régi nyeregtáska van. Vállán szürkés-fekete köpenyt visel, aminek csuklyája is van, ezt a hordja. Corvus pusztulása óta itt próbál szerencsét magának, pedig régen jól mentek a dolgai. De új föld, új lehetőség. Hősünk nem egyedül van, egy szelíd farkas követi minden léptét. Szép állat, szürke bundája és mélykék szemei vannak. A vándor igencsak megéhezett, ezért betét a Részeg Rönkbe, ki tudja, lehet még munka is akad ott. Amint belép leveszi a csuklyát a fejéről. Vállig érő barna haját megigazítja, szakállával is így tesz, a barna szemek végigtekintenek a fogadóba, majd határozottan a pulthoz megy. A farkas követi.*
- Üdv! Egy sört kérnék és valami ennivalót, valamint a társamnak egy velős csontot.*- mondja a férfi, majd amikor hátranéz, látja, hogy a farkas, egy asztalnál ücsörgő elf hölgyemény lábához dörgölőzik.*
- Árnyék!!!!*- mordul rá a férfi.*
- Rossz farkas!!!*- mondja a férfi, majd odalép az asztalhoz.*
- Elnézést kérek, nem tudom mi üthetett belé.*- mondja a férfi.*
- Ó, milyen modortalan vagyok. A nevem Cidrick Haraldgrim.*- és kezet nyújt a hölgynek.*
- Önben kit tisztelhetek?*- kérdezi a férfi. Közben jól megnézi magának a nőt. Csinos, körülbelül húszas évei elején járó elffel van doga, körülbelül annyi idős mint ő, bár elfeknél nehéz megmondani. Cidrick jól tudja, hogy az elfek köztudottan a természet gyermekei és nagy összhangban vannak vele.*

[Ismerkedés a várossal]

*Már jó ideje hogy nem nagyon hagyta el a falut és a törzs területét. Lekötötte a tanulás és az egyéb teendők. Most viszont úgy döntött el látogat Faverellbe. Mikor eléri az elfek városát, lenyűgözi a látvány a minden hol domináló zöld szín, a növényekkel futatott házfalak a faragot kapu. Ide úton elégé kimelegedet innivalója se hűsíti már. Bámészkodás közben meg pillantja a Részeg Rönk névre keresztelt ivót már éhes is így betér. A bent lévők, ha rá pillantanak egy húszas éveiben járó magas karcsú fiatal elf lányt, láthatnak. Derékig érő gesztenyebarna haja a hátára omlik szabadon. Halvány zöld ujjatlan blúzt visel és sötétzöld hosszú szoknyát lábán puha saru kezében egy rúnákkal, díszítet faragot, botot tart. Szoknya alatt combjára erősítve egy tőr pihen tokjában. Könnyed léptekkel a pulthoz sétál.*
- Egy pohár sört kérek és valamit enni. – szól a csaposnak nyugodt kedves hangon.
- - Foglaljon helyet, mindjárt viszem. – kapja a válasz.
*Körbe pillant, majd leül egy fal melletti üres asztalhoz botot a falnak, támasztja persze elérhető közelségbe.*

* Galdenhez hasonlóan az ő kedve sem rossz, éppen ellenkezőleg. Kíváncsi vajon igazok lehetnek-e a terjengő pletykák, avagy légből kapott kitaláció csak hogy amazonok is átjutottak Corvus világából. Rachel szerint igaz lehet, ugyanis a férfi aki erről mesélt igazán hitelesen beszélt, nem tűnt sem részegnek, sem bolondnak. Az is érdekli, hogyha valóban léteznek az amazonok, akkor vajon mennyi esélyük lehet komolyabb sérülés nélkül megúszni ezt a felderítést. Reméli ha tényleg léteznek egy darabban kijutnak a törzs területéről, különben vagy a halálhírük jut majd el a városba, vagy pedig véglegesen szolgák maradnak, amit bármelyikük halálát leszámítva a lehető legkevésbé szeretne.*
- Remek, csak aztán legyen is szerencsénk ha tényleg ide kerültek ezek a harcos nők.*válaszolja viszonylag lelkesen és a férfi mellett haladva lépdel olyan nesztelenül ahogyan csak tud a néhol még csak egyszerű csapássá váló ösvényt követve. A félelemnek nem mutatja jelét, még ha kicsit most nem is a legnyugodtabb. Minél beljebb érnek annál inkább érzi, hogy idegen szemek fürkészik őket, amelyek nem feltétlenül állathoz tartoznak.*

// Szerintem a következő már mehet a klánterületre. //

*Jókedvűen lép ki a ház ajtaján. Mióta itt van, ez az első igazi alkalom, hogy harcoshoz és hivatásához méltóan élhet. Az íj és a hosszúkard szinte simogatja testét. Szippant egyet a mindig üde levegőből, rövid kémlelés és terepfelmérés, majd kurta biccentés az egyik út irányába, ami megközelítőleg pontosan az ellenkező irányban van, mint amerről annak idején érkezett.*
- Ez jónak tűnik. Ha jól sejtem, végül ösvényként bevisz minket a sűrűbe.
*Akármilyen furcsa is, de egyébre sem vágyik. A munka és a kis kunyhó kimondottan pozitív élmény, de nem pótolja azt, amit teljes eddigi életén át izgalomként megélt. Megindul a jelzett, széles úton, be az erdőbe, egyre és egyre beljebb. Amint sejtette, az út végül ösvénnyé szűkül, helyenként majdnem csak csapássá. Az élet gazdagon lüktet a fák között hallható, érezhető formában. Túl sok izgulni való egyelőre nincsen, de kétsége sincs felőle, hogy az erdő nem olyan veszélytelen, mint amilyennek tűnik.*

* Mit sem sejt Galden terveiről, Rachel csak úgy tudja hogy fel akarja deríteni a környéket. Ez sem kelt benne gyanakvást, ugyanis ezt betudja az egyszerű kíváncsiságnak, ami mindenképpen jelen van, ám más-más mértékben. Az a lányt is érdekeli vajon menyi lehet igaz a nem régiben terjengeni kezdett pletykákból és mi csupán a fantázia agyafúrt szüleménye, amit el szeretnének hitetni velük. Persze azért ő sem hisz el minden légből kapott pletykát, de a hihetőbbeknek szeret utána járni, ha arra valamilyen lehetősége akad. Gyakran viszont nem tudja az ilyen pletykák igazságáról megbizonyosodni, ugyanis általában olyan helyekről szólnak, ahova ő maga egyedül félne elmerészkedni.
Otthon látván hogy a férfi magára csatolja a harci kellékeit a biztonság kedvéért a lány is követi a példáját. Szerencsére a ruhája könnyed, megfelelő szabadságot biztosít a mozgáshoz, így azt nem szükséges lecserélnie. Vékonyabb, testhez simuló kabátot ölt magára, ha netán hidegebb lenne a Faverell-en kívül kívül eső helyeken. Nadrágjára erősen rácsatolja a a fegyverövét és az azon található tokba belerakja az éles párbaj és dobótőreit ezt a felső öltözéke takarja el. Kabátja alá könnyed, de mégis jól védő vértezetet ölt és felhúzza a hozzáillő alkar, felkar, boka és lábszár védőket. a ruha alatt ezek nem látszanak, az ellenfél legfeljebb azt észlelheti hogy a találata nem okoz akkora sebzést, mint amekkorára maga számított. Határa felcsatolja a tegezét, amit megtöm szintén kiélezett hegyű nyilakkal, kezében pedig az elf íját helyezi el. A fegyverei elf szokásként az általuk ismert és sokszor használt technikával készült, ezzel tesz őket valamivel hatékonyabbá és strapabíróbbá az emberek fegyvereinél (Galden fegyverei is ugyanezen módszer által készültek, mivel elf kovács munkái). Övén még ott függ egy kisebb táska, amelyben némi tartós élelem, kötszer, fertőtlenítő, sebvarrótű hozzá való cérnával, vérzéscsillapító főzetek és a lány házának kulcsai találhatóak szíjakkal lecsukva, ezzel akadályozva meg a kiesésüket (a tok és a védőfelszerelés is alaposan vannak szíjakkal rögzítve).*
- Rendben van. Akkor induljunk!*hangzik el a vezényszó amire elindulnak ki a házból bezárva maguk mögött az ajtót, nekivágva az előttük álló minden bizonnyal kalandosnak ígérkező felderítőútnak.*

*Elmosolyodik, amikor Rachel egyéb közösségeket és törzseket említ. Szóval mégsem lehetetlen, hogy számára kedves ismerősök is átjutottak ebbe a világba? Vagy neadjisten ennél is nagyobb szerencse érte volna? Végigfut az agyán, hogy talán néhány amazon is átkeveredhetett. Akkor viszont óvatosnak kell lennie. Idő előtt nem akar velük találkozni. Ahhoz felderítés, némi furfang és alapos tervezés kell, akárcsak a legutóbbi alkalommal. Ejj, milyen közel is járt... Igaz, eredeti tervének és motivációjának itt, az új világban már nincs értelme, viszont nem szeret befejezetlenül hagyni semmit.*
- Akár indulhatunk is körbenézni *biccent barátságosan a lány felé. Nem akarja, hogy túlzottan elkalandozzanak a gondolatai, és gondjai leolvashatóak legyenek az arcáról. Annál sokkal többet kapott itt, ebben a házban, hogy Rachelt terhelje velük. Közben felölti az új, felsőtestet védő vértezetét, mely kellőképpen könnyű, ám rugalmas bőrből, és a rá erősített fémpikkelyekből készült, felcsatolja az alkarvédőket is. Új hosszúkardja a helyére csusszan - sajnos az ősi Mortelor-kard a régi világgal együtt elveszett - hátára, a tegezbe mesterien kiegyensúlyozott nyílvesszők kerülnek, kezébe pedig az új íja. Rég nem fogott ilyesmit a kezébe. Mos már készek az indulásra.*
- Ha van olyan terület a környéken, amit magad is kevéssé ismersz, akkor most itt az alkalom, hogy ketten együtt felderítsük...
*Azt az ösvényt, amerről jött, kerülni fogja egy ideig. Nem szeretné, ha akárcsak véletlenül is felismernék. Nem véletlenül növeszteti arcszőrzetét sem azóta, hogy megérkezett Faverellbe.*

* Az őket körbevevő természet valóban rettentően szép látványt nyújt legyen épp esős, avagy száraz évszak. Rachel személy szerint imád itt élni ebben a barátságos városban. Hazaérnek,egyenként megfürödnek majd nyugovóra térnek. A következő napok eseménytelenül telnek, nem történik semmi különös, avagy említésre méltó. Délelőtt és majdnem a teljes délután dolgoznak, a hátralévő időben pedig otthon vannak. Galden-nak viszonylag hamar sikerül kifizetnie a szabónál lévő adósságát. Idő közben a férfinek azt is sikerül elintéznie, hogy az egyik helyi kovács csináljon neki megfelelő fegyverzetet és vértet. Még némi pénzt is szerez magának hála a fogadó béli munkájának, így pedig jobban tud boldogulni. Egyszer, amikor otthon vannak a férfi egy ötlettel áll elő, hogy ki tudják pihenni a munkanapokat.*
- Nos, ezt támogatom. Egyébként sem ártana meg nekem is legalább egy kicsit kikapcsolódni. Garwon-nal összetalálkoztam az utcán és azt mondta már elkészült a fegyvereddel, mehetsz érte. Veled tartok felderíteni a környéket. Szeretnék utána járni a tegnap hallott pletykának, mely szerint nem csak Érkezők kerültek át az átjárón, hanem teljes törzsek, közösségek is.*feleli. Ezután elkérik a fegyvert a kovácstól, kifizetik őt, majd ismét hazamennek. Otthon a lány előszedi a harci kellékeit, amiket egy ládában tárol, ha esetleg szüksége lenne a használatukra.*

*Szóval sötételfek és elfek. Ez sok mindent magyaráz, ha körbenéz maga körül. Erdő erdő hátán. Csodaszép környezet, az egyszer biztos. Az amazonokról sajnos nem tud meg többet. De: van munkája, és ez a lényeg. Van tető a feje felett. Már csak időre van szüksége, hogy mindent megszerezzen, ami a környék felderítéséhez kell. A következő napokat munkával tölti hát, s közben keresi az ismeretségeket, s azok társaságát, akik valamennyit is konyítanak a fegyverekhez és a vértezetekhez, keresi az ideális hosszúkardot, íjat, nyílvesszőket, íj- és nyíltartó tegezt, valamint azt, hogyan is tudna hasonlatosat szerezni helyenként fémpikkelyekkel megerősített bőrvértjéhez. Emellett tervezget, papírlapok, rajtuk furcsa írással és rajzokkal állnak lassan össze jegyzettömbbé. S amikor eléggé kipihentnek érzi már magát, a következővel fordul Rachelhez.*
- Lassan kezdenek berozsdálni a tagjaim a tenger munka közepette... Jól esne egy kicsit kinyújtóztatni őket, miután felvettem az új fegyvereimet Garwonnál, a fegyverkovácsnál. Arra gondoltam, felderítem a magam számára Faverell környékét. S mivel errefelé jóval nagyobb helyismerettel rendelkezel, mint jómagam, szívesen venném, ha velem tartanál.
*Erősen bízik abban, hogy Rachel elkíséri erre a kisebb útra, ha azonban a lánynak valamiféle elfoglaltsága volna, gond nélkül nekivág egyedül is.*