Faverell városa és környéke

Tárgy: Faverell városa és környéke Kedd 18 Dec. 2012, 00:12

First topic message reminder :

Faverell városa és környéke - Page 23 Faverell_kicsi_zps4a513706

Az utazó, aki képes átvágni az esőerdőn és kijutni az amazonok területéről, a könnyűléptűek városába érkezik. Faverell első látásra is egyértelműen árulkodik lakóiról. A falakat harsogó zöldszínű borostyán is lián futja fel, ezernyi színű virággal díszítve. A kapu cirádás, kacskaringós mintára készült.

A város két szintből áll. A felsőbb szintet az elfek lakják, míg a földalatti homályos részekben a sötételfek uralkodnak. Ám az egész helyet a Vének Tanácsa igazgatja. A legfőbb hatalmat két elf és két sötételf gyakorolja, szavuk egyenlő erejű, döntésképtelenség esetén a népre bízzák a törvények meghozatalát, szavazások formájában.

A zöld az uralkodó szín, ahogy körbetekint bárki a városon, nem csak a falakon, de azon túl is, az egyszerű és pompás házak is mind be vannak futtatva növényekkel. Csodaszép, virágos és madárdaltól hangos, ha nem éppen egy bárd lelkületű elf játszik valami kellemes nótát. Különösen igaz ez a Részeg Rönk nevű ivóra, mert olykor még az elfeknek is muszáj kikapcsolódni. Mindig boldogság övezi ezt a helyet, ám ki túl részegnek bizonyul, hamar megtalálja a kijáratot, a lehető legkedvesebb úton.

Faverell városa és környéke - Page 23 Favere11

A város másik fele, mely a föld alá nyúlik le, a Sötét negyed, hol a sötételfek laknak. Itt minden a fekete színből táplálkozik, illetve a sötétebb árnyalatú színek még megtalálhatóak. Elszórtan mágikus kristályok nőnek a falakon, melyeknek gyér fénye kiváló látási viszonyokat biztosít az ittenieknek, míg mások épp csak sejtik, hogy mit is látnak valójában a homályban. Amit csak akarhat bárki, itt megtalálja, hiszen a bűnös szenvedélyek vidéke ez. Nem csak a feketepiac éli ki itt minden lehetőségét, de még a más városokban halkan suttogott dolgokról is lehet itt társalogni, sőt!

Míg a felszíni lakók örömmel várják az erre tévedőket, olykor engedik a letelepedést is – inkább, csak ha látják, természetbarát az illető –, ezzel szemben a földalatti területeken nem érdemes próbálkozni sem, a sötételfek nem tűrnek meg igazán más népeket, a törpéket főleg nem, de fajtabeliek számára mindig akad hely.

Faverell városa és környéke - Page 23 Deep_f10

*A férfi jól fogadja a második csókot, kezeivel a lény derekát fogja úgy öleli át, még a csók után is.*
- Én is szeretlek Rachel, csak féltem, hogy megijjedsz a közeledésemtől. De most már tudom mit érzel, kedvesem, legszebb virágom.*- mondja a a férfi és újra megcsókolja Rachelt. Közben Árnyék Rachel és Cidric közé áll. Kedvesen, hízelegve odadörgöli a fejét a lány lábaihoz.*
- Árnyék is szeretné, ha megszeretgetnéd.*- mondja a férfi mosolyogva. Keze átsimít a lány arcán.*
- Olyan gyönyörű vagy!*- mondja a férfi, és újabb csókot ad.*

* A férfi megdöbbenése kicsit őt is meglepi, de amit ezután tesz az kedvére való. Forró csókban forrnak össze az ajkak, miközben a férfias kéz lágyan érinti az arcát. A csókot engedi és nagyon élvezi. Most csókolódzik először és hallott már erről az alkalomról és csodálatosnak mesélték el. Valóban gyönyörű érzés, amely képes a fellegekbe repíteni. Az ő egyik keze a férfi hátán van, míg a másik Cidrick arcát cirógatja. Miután az ajkak szétválnak végighallgatja a férfi magyarázkodását. Amint befejezte a mondandóját csókkal pecsételi le az ajkait. Kezei most is ugyanott helyezkednek el.*
- Szeretlek.*árulja el a csók végeztével. Az esze azonban máris elkezd gondolatokat kreálni arról vajon mit cselekedhet erre Cidrick.* Sajnálom, talán nem kellett volna, viszont úgy éreztem nem vagyok képes ezt már tovább magamban tartani.*próbál mentegetőzni. Reméli a férfi megbocsájt neki, vagy esetleg nem is viseli rosszul a vallomását, talán ő is ugyanúgy érez iránta, mint a lány.*

*Cidrick megáll, kicsit le van döbbenve, nem tudja mit tegyen, de úgy dönt, most gey időre félreteszi úrias énjét. Lágyan megérinti Rachel arcát, és megcsókolja.*
- Elnézést, ezt nem lett volna szabad, nem úriemberhez méltó.*- szabadkozik a férfi, de a lelke mélyén nem bánja meg a tettét.*
- Úgy érzem ez minden szónál többet ér, ha most nem szeretnél látni megértem és elfogadom.*-mondja a férfi.*

* Talán ez tényleg több egyszeri tetszésnél. Úgy érzi percről percre jobban vonzódik Cidrickhez, egyre inkább kezd beleszeretni. Eddig még sosem járta át ilyen érzelem. Kicsit furcsa számára ez az érzés, de igazán örül neki.*
- Ez jó ötlet. Engem feszélyez a magázódás.*ért egyet a férfi javaslatával. Ahogy észre vette sok dologgal kapcsolatban megegyezik a véleményük. Szerelme szavai azt az érzést kelti benne, hogy céloz valamire.*
- Valóban így lehet. Senki nem látja előre a saját jövőjét.*mondja és közben belül győzködi magát. Erőt vesz magán és újból szólásra nyitja a száját.* Lehet hogy pont azt a személyt nem látjuk meg aki épp előttünk áll. Én úgy érzem ez talán ránk nem igaz.*feleli utolsó mondatát egy szerelemi vallomásnak szánva.*

*Cidrick érdeklődve figyeli Rachelt. Van benne valami bájos, valami ami miatt megkedvelte, sőt ez több mint a megkedvelés. A férfi miközben mennek a nőhöz szól.*
- Ha nem okoz gondot önnek, akkor inkább tegeződjünk, jómagam nem vagyok öreg, kegyedre pedig mégúgy sem mondható el.*- jegyzi meg a férfi.
- Nos igen, valahol mindenkinek megvan a párja, és ki tudja, talán pont az orra előtt. Szól a férfi.*

* Cidrcik illendően osztozik a bánatában, ami jólesik neki. Öröm tudni, hogy van aki képes átérezni a bánatát.*
- Köszönöm. Bár már pár éve történt és azt mondják az idő minden sebet begyógyít. Valóban enyhít az idő a sebeken, azonban az ilyen sebeken csak nagyon lassan gyógyít.*feleli Rachel. Emlékszik arra mennyit sírt amikor hazaérve meglátta az ágyban elhunytan fekvő anyját, akit nem sokára az édesapja követett. Most már nem szöknek ki könnyen a szeméből a szülei említésére. Megkönnyebbül amikor a férfi elárulja, hogy nem, nincs kedvese.*
- Ezzel én is így vagyok. Nekem mindig is azt mondták mindenkinek valahol meg van a párja, aki pont hozzáillik, akivel le tudjuk élni az életünk.*ért egyet a férfivel. Úgy éri nem kell már tovább keresgélni, megtalálta azt a bizonyos igazit. Maga is várta már ezt a személyt, sőt szinte mindenki vágyik az úgy nevezett nagy Ő-re.*

*Cidrick arca komollyá lesz.*
- Sajnálom a szüleit.*-mondja a férfi. Cidrick, Corvus pusztulása után veszítette el az ő szüleit. Hiányoznak neki, de az életnek nélkülük is folytatódnia kell. A lány kérdésére nemes egyszerűségével felel.*
- Nem, nincs kedvesem, várom az igazit.*-mondja a férfi, és valahol érzi, a lelke legmélyén, hogy az igazit Rachelben megtalálta.*

- Maga egy igazi úriember. Jó ilyen személlyel találkozni.*dicséri meg a férfi őszintén. Nem szokása hazudni, az szerinte nem szép szokás. Meg is veti azokat, akik nem képesek igazat mondani és gátlástalanul hazudnak bele a másik szemébe.*
- Egyedül élek. A szüleim már meghaltak, párom pedig egyenlőre nincs. Önnek van már kedvese?*kérdezi meg érdeklődve. Reméli hogy a válasz nem, mert akkor akár ők ketten alkothatnának egy párt.*

*A férfi kedvesen néz Rachelre.*
- Én sajnálnám ha ön fázna meg.*- mondja a férfi nemes egyszerűséggel.*
- Megkérdezhetem, hogy egyedül él a házában, vagy a szüleivel él, vagy a párjával?*-kérdezi meg udvariasan Cidrick.*
- Nem igazán szeretnénk zavarni a családot.*- mondja a férfi.*

- Szívesen. Nekem azt tanították, hogy segítsek ha tudok.*feleli a lány a köszönő szavakra. Érdeklődve hallgatja végig a férfit, amint elárulja saját nézetét és azt amit beleneveltek. Számára is fontosak azok amit a szülei neki kiskora óta tanítottak és tartja is magát hozzájuk. Cidrick a mondandója után felébredő szélre udvariasan, kérés nélkül teríti rá a kabátját.*
- Köszönöm a figyelmességét, remélem nem fog miattam megfázni.*mondja, ugyanis sajnálna a férfit ha azért hűlne meg, mert Rachelre adta a kabátját.*
- Igaza van Cidrick, szerintem se lehet jó rengeteg pénzzel, de öröm hiányban. Akkor már inkább maradnék boldog kevés vagyonnal. Részemről a lelki öröm előrébb való annál, mintsem hogy az erszényünkkel és a benne lévő összeggel vagyunk elfoglalva. Az igazi boldogságot nem helyettesítheti a világ minden pénze sem, hiszen az a boldogság, amit pénzért vásárolunk az nem valódi és kevésbé tesz boldoggá.*ért egyet a férfi véleményével.*
- Ami a házasságot illeti tényleg jobb lehet a szív útját követni, mint nemesi rangért cserébe érdekházasságot kötni, miközben nem is érzünk a másik iránt semmit.*fűzi hozzá a mondandójához.*

*Cidrick elismerően bólint.*
- Köszönöm az okítást.*- mondja a férfi, majd kicsit elgondolkodik.*
- Az őseim mind fegyverforgatók voltak, hosszú utat kellet bejárni a nemességig. De mindig azt tanították a következő nemzedéknek, hogy ne éljenek fellengzősen, egyik érkezőt sem szabad lenézni a helyzete miatt.*-mondja a fiatal nemes.*
- Például az én családom, sokszor választott feleséget polgári, vagy éppen szegény családokból. Vannak fontosabb dolgok mint a pénz. Viszont láttak már nagy nemesi családokat érzelmileg szétesni, mert a házasság érdekből köttetett.*- mondja a férfi.*
- Mindig azt mondták nekem, legyél inkább koldus szegény, de boldog ember, mint egy dúsgazdag boldogtalan.*- jegyzi meg Cidrick. Miközben beszél, eléggé nagy szél kerekedik. A férfi készségesen ráteríti a kabátját a nőre.*
- Meg ne fázzon kedves Rachel.*- mondja a férfi szelíd hangon.*

* A férfi szabadkozása szerénységre vall, ami bizony nem minden nemesről mondható el. Néhányak rettentően beképzeltek és a kicsivel is szegényebbeket megismerés nélkül lenézik. Azokat a kékvérűeket nem szereti. Szerinte az olyanoknak inkább ki kellene alakítani egy külön városrészt, ahol a hozzájuk hasonlóakkal lehetnek.*
- Tudja, nem olyan gyakori ezt egy nemes szájából hallani. Jó, hogy vannak még ilyenek, mint ön, akik egyenlőnek, nem pedig százszor felettébb valónak tekintik a szegényebbeket. Ami a faját illeti magam nem a faja, hanem a viselkedése alapján ítélek meg valakit.*árulja el a saját véleményét a nemességet és a fajt illetően.*
- Ha akarja segíthetek önnek a lanton való játszást gyakorolni.*ajánlja fel készségesen a tanítást, mivel az anyja neki elmesélte, hogy az ő falujában ahol felcseperedett ott a tanultabb idősebbek és felnőttek okították azt aki kiakart valamit tanulni.*

*Cidrik egy halvány mosollyal nyugtázza a bókot.*
- Ugyan kérem, én csak egy egyszerű ember vagyok.*-mondja a férfi komoly hangon. A családjában sohasem volt jellemző a fellengzés. A szolgákkal is emberségesen bántak, sőt néha kikérték a szolgák véleményét bizonyos ügyekben. Ezt a jó tulajdonságot a férfi már születése óta magába szívta. Érdeklődéssel hallgatja, Rachel visszaemlékezését a bárd létről, a mesteréről, és a lantjátékról.*
- Nem könnyű egy hangszeren megtanulni játszani, bár én is konyítok egy kicsit hozzá, Ön biztosan jobban csinálja nálam.*- mondja a férfi.*

* Úgy tűnik a férfinek nem mesél újdonságot az amazonokkal kapcsolatban. A férfi bókoló szavai igazán kellemesen esnek neki. Szereti, ha valaki megdicséri a kinézetét, vagy a zenéjét. Különösképpen boldogságot tud ez előidézni, ha olyan személytől kapunk bókot, aki iránt vonzódást táplálunk. Cidrick pont ilyen férfi.*
- Köszönöm. Egy önhöz hasonló férfiért és biztosan megannyi nő epekedik.*bókol vissza őszintén Cidrick dicséretére. Igaz, amit mondott a Cidrick külsejét illetően, ugyanis a fogadókban nőcsábászként nem csak alig húsz éves ifjakat, de hozzá hasonló férfiakat is látott.*
- Ez nálam változó. Van amikor az ivó népét az általam szerzett dallal boldogítom, de van amikor a mesterem egyik nótáját adom elő. A mestere még akkor tanította nekem a dalait, amikor még alig 16 esztendősen próbáltam lantot pengetni.*válaszol a kérdésre. Elméjében felidéződik pár néhány évvel ezelőtti emlékkép és szinte látja maga előtt a felnőtté válás küszöbén álló énjét, amint ügyetlenül törekszik elviselhetőbb hangot kicsikarni a hangszeréből nem túl sok szerencsével. Ha akkor a mestere nem pillantja meg, talán még ma is ügyetlenül pengetné a lantját.*

*A férfi érdeklődéssel hallgatja Rachel szavait, a város alsó részében még nem járt, viszont az amazonok érkezéséről tud, ők mindenhol ott vannak. A vendégek udvarlására a férfi csak sokat sejthetően mosolyog.*
- Egy ilyen bájos teremtés sok férfiszívet megdobogtat.*- mondja kedvesen Cidrick. Örül, hogy itt a bárdok nem mennek egymással ölre, hiszen felesleges is, és a kardpárbaj amúgy is a lovagoknak való.*
- Saját dalokat ír, vagy volt egy mestere, aki énekeket tanított önnek?*- kérdezi érdeklődve a férfi.*

* Belekarolva a férfibe sétálnak Rachel otthona felé. A tempójuk nem túl gyors, azonban nem is túlzottan lassú. Nem kell sietniük sehova, ráérnek mivel a háza közel van a piachoz, nem hosszú az út.*
- Igazán nincs olyan, amit nem lehetne a városról látásra megállapítani. Esetleg azt, hogy kétszintes és az város alsó részén sötételfek élnek. Jut eszembe, jobb ha a közeli erdővel vigyáz, ugyanis pár napja kezdte el azt terjeszteni az egyik corvusi, hogy amazonok is kerültek át ebbe a világba és az erdőben leltek új otthonra.*árulja el azt, amit Faverellről tudni kell.*
- A fogadók vendégei néha megpróbálnak elcsábítani, ám eddig még nem sikerült nekik. A férfi bárdok azok általában találnak maguknak egy csinos hölgyet és annak kezdenek el udvarolgatni. Amelyik nem tesz így azzal inkább kisebb versengés szokott kialakulni, természetesen csak játékosan fogjuk fel a dolgot és nem szokott vitába fulladni az egész.*válaszolja készségesen.*

*Cidrick a karját nyújtja a hölgy felé, hogy karoljon belé. Majd együtt indulnak útnak. Tulajdonképpen Cidricknek is megtetszett a lány viselkedése, kedvessége, és bája.*
- Kicsit tudna nekem a városról mesélni valamit, valami olyat, amit fontos volna tudnom!*- kéri meg udvariasan Rachelt a férfi. Ismeri aránylag jól a várost, de biztos vannak olyan részei amit érdemes látni. Annak idején ő is ismerte Rév minden zegzugát.*
- És bárdként nem szoktak önnel kikezdeni a kocsmatöltelékek vagy a férfi bárdok?*- kérdezi a vándor. Cidricknek az a tapasztatalat, hogy két bárd nem fér meg egy fogadóban. Ők költők és énekesek, akik egymással versengenek a dalnoklásban, de látott már bárd, kontra bárd kardpárbajt is, hogy ezzel döntsék el ki a jobb közülük.*

* A mosolynak örül, ugyanis szereti ha másokból boldogságot hoz elő. Az ebédmeghívás elfogadása szintén kellemesen esik neki, hiszen szerinte jobb adni, mint kapni. A férfit egészen megkedvelte már és ezáltal tud még némi időt eltölteni a társaságában. Ha teljesen őszinte akar lenni önmagához megtetszett neki a férfi mind külsőre, mind viselkedésre. Udvarias, kedves, beszélgetni is kényelmesen lehet vele.*
- Nagyon szívesen.*fűzi hozzá az invitálást illetően. Szinte észre sem veszi, hogy a kezdeti féleleme a farkassal szemben már elillant, megismerve Árnyék békés és kissé szeleburdi természetét.*
- Ugyan, dehogy fognak. Legalább lesz társaságom, az pedig számomra nem baj.*válaszolja. Idő közben végeznek az árusnál és a listáról már minden meg van. Elindul a hazafelé vezető úton intve Cidricknek, hogy az kövesse őt a farkasával együtt.*

*A férfi elmosolyodik. Bizony az embereket is megítélik, nem is kicsit. Valaki túl erőszakosnak, mások együgyűnek, megint mások hatalommániásnak gondolják őket. A meghívást a férfi szívesen fogadja.*
- Köszönjük szépen a meghívást.*-mondja a férfi, mosolyogva.* Örül annak, hogy kedveli Árnyékot, mondjuk szelíd farkas, de kitanította. Veszélyhelyzetekben többször megmentette már Cidrick életét.*
- Remélem nem fogunk zavarkodni.*- mondja a vándor, hiszen nem akar kényelmetlenséget okozni Rachelnek.*

* Gyakran alkotnak előítéleteket a népek egy faj egy egyedét megítélve és ezzel annak a fajnak a többi egyedét is ilyennek látja. Ettől lesznek ők olyanok, mint amilyennek titulálják őket. Azonban a kivétel erősíti a szabályt és Rachel is ilyen. Ebben a városban is az elfek egy helyen élnek, mégis befogadnak maguk közé embereket és más fajtából származóakat, nem ítélik el őket. Figyelemmel hallgatja Cidrick tervét, hogy mibe kezdene bele, ha itt elfogadják a nemesi levelét.*
- Lenne kedvem enni valamit. A vásárlás után jöjjön el hozzám, csinálok ebédet. Így meghálálhatom a kedvességét.*céloz az elszórt árura. Már van is ötlete arra mit főzzön, sőt már a hozzávalók nagy részét meg is vásárolta. Nem zavarja a farkas dörgölődzése. Rámosolyog és megsimogatja az állat kobakját.*
- Nem kell szabadkoznia, nem zavar a szeleburdisága. Mindig is kedveltem az állatokat és jól ki is jöttem velük, amíg ők esetleg nem akartak engem bántani. Nekem azt tanították, hogy amíg engem nem bántanak, addig én se bántsam azt, aki nem bántott.*vázolja fel az őszinte véleményét. Idő közben lassan végeznek az árusokkal, akiknél venniük kell valamit és elérkeznek az utolsó kofához, akinél dolguk van.*

*Kedveli a lány természetét, számra az elfek mindig is távolságtartóak voltak az emberekkel szemben, azonban ez a teória úgy látszik megdőlt. Kedves, mosolygós, és ért a zenéléshez, ami nem utolsó szempont. Cidrick szívesen kíséri az árusok között Rachelt.*
- Örülnék, ha elfogadnák, mert akkor belefognék a birtokigazgatásba.*- mondja a vándor.*
- Esetleg volna-e kedve enni valamit?*-kérdez rá a férfi, mivel szívesen meghívná a nőt valami harapnivalóra. Úgy tűnik Árnyék is megkedvelte a hölgyet. A vásárlás közepette a farkas a fejét többször is Rachel lábához dörgöli. Árnyék így mutatja ki a szeretetét. Cidrick finoman rá-rá lép az állat farkára, jelezve, hogy ne zavarja az elfet a vásárlásban.*
- Elnézést kérek, Árnyék eléggé szeleburdi tud néha lenni, de úgy látom megkedvelte Önt.*- mondja mosolyogva a férfi.*

* Örül annak, hogy a férfi képes előtte megnyílni és olyasmiket is elmondani a válasza mellé, amiket Rachel nem is kérdezett. Amikor ezt tapasztalja tudja, az adott ismeretségből könnyedén lehet barátság és jó úton haladnak felé. A nemesi származás említése meglepi és a levélen pedig elgondolkodik egy darabig.*
- Arról fogalmam sincs, itt elfogadják-e a levelét, viszont nem tartom kizártnak, hogy itt is megőrizheti a nemesi címét.*fejti ki a véleményét. A bók jólesik neki és ennek jelét is adja egy mosoly formájában.*
- Köszönöm.*köszöni meg a hízelgést. A további útját illetően eltöpreng, fejben felidézi a mit kellene vásárolnia és meg van a válasz.*
- Van még egy-két dolog, amit még nem vettem meg. Örömmel venném ön és Árnyék társaságát.*mondja és megindul a megfelelő árus felé, akinél kiválasztja a megfelelő portékát, megalkudnak az árban és felkeresi a következő kofát.*

*Cidrick készségesen válaszol.*
- Nos a családom, még Corvuson egy kisnemesi család volt, egy kevés földbirtokkal. De a pusztulás után el kellet hagynom Corvust. A nemesi levelem még megvan, és remélem, hogy itt is elfogadják.*- mondja a férfi.*
- Nos, a kardfogatáson kívül nemsok dologhoz értek, erre tanítottak. Jelenleg kincsvadásznak számítok, de megcsinálok minden alkalmi munkát, ami adódik.*- mondja a férfi mosolyogva.*
- De a bárd szakma sem unalmas, különösen akinek ilyen szép kristálytiszta hangja van.*- jegyzi meg a férfi udvariasan.*
- Van még dolga a piacon, mert szívesen elkísérjük önt. De szívesen haza is kísérjük, ha gondolja.*- mondja a vándor.

* Meglepődik, amikor a bemutatkozása után a férfi megfogja a kezét és megcsókolja azt. A lány készségesen nyújtja a kezét, enyhén el is pirul. Igaz bókoltak már neki mások, de kézcsókkal eddig még nem illették meg. Cidrick megválaszolja a kérdését és még ki is fejezi a féltését Rachel iránt, ami tetszik neki.*
- Hallottam már erről a Corvus nevű világról, jöttek is át onnan ide Érkezők. Igazán jó hallani, hogy aggódik miattam, de már gyerekkorom óta ebben a városban élek és sikerült léggé megismernem.*feleli és hanglejtése még mindig barátságos, mintsem kioktató.*
- Én bárd vagyok, lanton játszom.*áruja el.* Maga mivel foglalkozik?*kérdezi meg. Ő szereti megismerni azt, akivel éppen beszélget, mivel így tud rendesen megnyílni a másik felé.*

- Hódolatom, kedves Rachel.- és kezet csókol a hölgynek.
*A vándor készségesen válaszol a nő kérdésére.*
- Corvusi születésű vagyok, egész pontosan távolrévi.*- mondja a férfi.*
- Pár hónapja érkeztem ide, jelenleg egy bérházban élek.*- szól Cidrick.
- Ha gondolja szívesen segítek a bevásárlásban, egy ilyen csinos hölgyet faragatlanság lenne egyedül hagyni ezen a nagy piacon.*- jelenti ki a vándor.*
- Megkérdezhetem, hogy mivel foglalkozik?*- kérdezi Cidrick, ugyanis eddigi tapasztalatai szerint az elfek a gyógyfüvek, és gyógyfőzetek mestereinek számítanak, legalábbis akikkel eddig találkozott azok mind azok voltak.*

» Istalaír városa
» Helgerand és környéke
» Tharda és környéke
» A szigeti város és környéke