Faverell városa és környéke

Tárgy: Faverell városa és környéke Kedd 18 Dec. 2012, 00:12

First topic message reminder :

Faverell városa és környéke - Page 8 Faverell_kicsi_zps4a513706

Az utazó, aki képes átvágni az esőerdőn és kijutni az amazonok területéről, a könnyűléptűek városába érkezik. Faverell első látásra is egyértelműen árulkodik lakóiról. A falakat harsogó zöldszínű borostyán is lián futja fel, ezernyi színű virággal díszítve. A kapu cirádás, kacskaringós mintára készült.

A város két szintből áll. A felsőbb szintet az elfek lakják, míg a földalatti homályos részekben a sötételfek uralkodnak. Ám az egész helyet a Vének Tanácsa igazgatja. A legfőbb hatalmat két elf és két sötételf gyakorolja, szavuk egyenlő erejű, döntésképtelenség esetén a népre bízzák a törvények meghozatalát, szavazások formájában.

A zöld az uralkodó szín, ahogy körbetekint bárki a városon, nem csak a falakon, de azon túl is, az egyszerű és pompás házak is mind be vannak futtatva növényekkel. Csodaszép, virágos és madárdaltól hangos, ha nem éppen egy bárd lelkületű elf játszik valami kellemes nótát. Különösen igaz ez a Részeg Rönk nevű ivóra, mert olykor még az elfeknek is muszáj kikapcsolódni. Mindig boldogság övezi ezt a helyet, ám ki túl részegnek bizonyul, hamar megtalálja a kijáratot, a lehető legkedvesebb úton.

Faverell városa és környéke - Page 8 Favere11

A város másik fele, mely a föld alá nyúlik le, a Sötét negyed, hol a sötételfek laknak. Itt minden a fekete színből táplálkozik, illetve a sötétebb árnyalatú színek még megtalálhatóak. Elszórtan mágikus kristályok nőnek a falakon, melyeknek gyér fénye kiváló látási viszonyokat biztosít az ittenieknek, míg mások épp csak sejtik, hogy mit is látnak valójában a homályban. Amit csak akarhat bárki, itt megtalálja, hiszen a bűnös szenvedélyek vidéke ez. Nem csak a feketepiac éli ki itt minden lehetőségét, de még a más városokban halkan suttogott dolgokról is lehet itt társalogni, sőt!

Míg a felszíni lakók örömmel várják az erre tévedőket, olykor engedik a letelepedést is – inkább, csak ha látják, természetbarát az illető –, ezzel szemben a földalatti területeken nem érdemes próbálkozni sem, a sötételfek nem tűrnek meg igazán más népeket, a törpéket főleg nem, de fajtabeliek számára mindig akad hely.

Faverell városa és környéke - Page 8 Deep_f10

* Cidrick szavait igazolják a tettei, melyek szeretett árasztanak. Számára ez a nap idáig tökéletes, elvégre a kis családja körében lehet.*
- Tudom és mi is téged.*jelenti ki séta közben és ekkor pillantanak meg egy szarvascsaládot. Igazán aranyosak, nem akarják bántani őket, talán a nagy játszás közepette észre sem vették őket. Rachel szemében ezek az állatok olyanok, mintha ők lennének, csak épp négy lábon.*
- Bizony, gyönyörűek.*ért egyet mosolyogva. Nem megy közelebb hozzájuk, csak távolról csodálja a három szép állatot.*

*A férfi kedvesen megcsókolja a feleségét.*
- Tudod, hogy szeretem a kalandokat, de titeket jobban.*- mondj a férfi és újabb csókot ad a szerelmének. A férfi sejtette felesége válaszát a vadászattal kapcsolatban. Amint továbblépnek megpillantanak egy szarvascsaládot. A hím hatalmas aganccsal rendelkezik, és tekintélyparancsló termete van. Mellette az ünője is igen szép példány. És ott van egy kis hím szarvas. A három állat vidáman játszik egymással.*
- Nézd milyen szépek.*- mutat oda a férfi és elmosolyodik.*

* Megérti amit a férje mond, mégis félti őt, ez feleségként ösztönösen benne van, nem tehet ellene.*
- Tudom, édesem, de sok bátor kalandorról hallottam már, akik vállalták a kockázatot pár társukkal és soha többé nem tértek vissza. Persze az olyan történetekből nem mind igaz, de van ami igen.*fejit ki miért is aggódik.*
- Nem, mi elfek nem vadászunk. A természetben is a növényeket esszük meg, az állatokat csak ritkán bántjuk.*válaszol Cidrick kérdésére. Ők, mint elfek szinte teljesen egyek a természettel, ezért nem bántják annak lakóit, legfeljebb végszükség esetén.*

//Semmi baj, ennyi még belefér.//

*Cidrick megcsókolja Rachelt.*
- Aranyos vagy, ahogy aggódsz értem, de nem egyedül fogok menni, és megígérem, hogy vigyázok magamra.*- mondja a férfi kedvesen.*
- Az elfek szoktak vadászni?*- kérdezi a férfi, mert még saját szemével nem látott vadászó elfet. Tudja, hogy ezek a lények a természettel összhangban élnek, ezért is érdekli, hogy szükség esetén képesek lennének-e állatot ölni.*

//Bocsi a késésért!//

* Ő is így érez, nincs annyi pénz Corvus és Esheynal világán összesen amiért tovább élne enélkül a két csodálatos személy nélkül. Ha ők nem lennének sosem lenne ilyen boldog, még feleennyire sem.*
- Én is veletek.*jelenti ki a csókok után. A párja kérdésén eltűnődik, őszintén szólva nem olyan jártas Faverell környéki helyekben.*
- Szerintem lehetnek a városon kívül.*válaszolja.* Viszont kincskeresés közben kérlek próbálj meg vigyázni!*fűzi hozzá. Nem lenne jó, ha óvatlanságból a férfire omlana a bánya bejárata.*

*A férfi megcsókolja kedvesét. Örül, hogy szép családja van. Nem is cserélné el őket semmi kincsért sem.*
- Annyira boldog vagyok veletek!*- mondja a férfi és újra megcsókolja a lányt.*
- Elfelejtettem kérdezni, vannak itt titkos barlangok?*- kérdezi a férfi.*
- Szeretnék majd expediciókat szervezni, felkutatni a barlangokat kincsekért.*- mondja a férfi.*

* Ez élete legszebb éve, ez pedig csak Cidricknek és Almonnak köszönhető. Ők édesítik meg az életét, nélkülük most is a magány kínozná és megint életuntan adna elő az egyik fogadóban. Örül, hogy azon a szerencsés reggelen a piacra vezette az útja, nem lehet elég hálás érte az égieknek. Ezen röviden eltűnődve a kisfiára tekint, akire tényleg igazak a férje szavai.*
- Bizony, ő lesz a lovagok gyöngye.*ért egyet a férfivel és előtte is ott van a kép a felnőtt fiáról, ki a gyengéket és az elesetteket védelmezi.*
- Én is rátok, főleg rád, hogy a magjaidnak hála ilyen szép fiút tudtam szülni neked!*jelenti ki boldogan, séta közben.*

*Cidrick örül a csóknak. Jól esik, hogy párja minden cselekvése az ő iránti szeretetben megy végbe. Természetesen a férfi is imádja a feleségét, mindennél jobban.*
- Erős legényke, jó lovag lesz belőle.*- mondja a férfi, és már látja a fiát amint csillogó páncélzatban lovagol a birtokon. Egy homlokpuszit ad feleségének.*
- Büszke vagyok rátok.*- mondja a férfi kellemes hangon.*

- Hiszek neked.*mondja a csók után. Egyébként sem kételkedett abban, hogy jó életük lesz, elvégre már elfogadták Cidrick nemesi levelét ezáltal megőrizve a férfi másvilági vagyona. Ha netán nem lett volna így, akkor is a férje mellett maradt volna, mert szerinte az arany hiánya nem lehet akadálya a szerelemnek. Ha mégis, akkor az nem igazi szerelem. Az övék igazi és ezt biztosra érzi, szívből tudja. Boldogság kerítette hatalmába mióta a kedvesét ismeri. Ennek bizonyítéka a fiuk, akinek nagyom örülnek. Ismét sikerül megnevettetnie a picinek a szakállcibálással.*
- Kis aranyos!*jegyzi meg és puszit ad előbb Almon homlokára, majd az apukája ajkaira.*

*A férfi megcsókolja a feleségét és elmosolyodik.*
- Hidd el jó életünk lesz.*- mondja a férfi. Közben egy kicsit megbirizgálja Almon orrát, amitől a kicsi elneveti magát. Cidrick kicsit közelebb hajol a fiához, aki szokásához híven belekap a szakállába és egy kicsit cibálja. A férfi csak mosolyog ezen, fia pedig jól elszórakozik ezen.*

* Igen, Almon tényleg felszedett valamennyit a születése óta és ezt meg is érzi rajta, de ettől még elbírja a csöppséget. Mindig jó étvággyal szopizik, aminek Rachel örül, mert így legalább egészséges súlyt érhet el a fiúcska.*
- Rendben.*feleli és tovább sétál karjában a kis sózsákkal, aki élvezi a sétát. Az apróságot nézi pár pillanatig, közben hallgatja a férje kijelentését.*
- Ennek örülök, már várom.*mondja mosolyogva. Kíváncsi arra, hogy vajon milyen lehet a nemesi lét, eddig még csak hallott róla.*

*A férfi nem akar leülni, bírja a tempót, inkább felesége miatt aggódik, elvégre Almon egy kis sózsák és feleségének se ártana egy kis pihenés.*
- Nos ha úgy érzed, hogy nem kell pihenned akkor sétáljunk.*- mondja a férfi mosolyogva.*
- Pár hónap múlva beköltözhetünk az új otthonunkba és még boldogabban élhetünk.*- jelenti ki a férfi vigyorral az arcán.*

*Jól érzi magát a férjével és a fiával, olyan aranyosak, főleg együtt, bár külön-külön is. Számára mindennél fontosabbak ők ketten, kiket szívből imád. Nem tudja mi lenne vele nélkülük, már el sem tudja képzelni úgy az életét, mert számára az már így teljes. Azért a kis családot szeretné még egy taggal bővíteni, de az még ráér, addig pedig igyekszik minél többet foglalkozni Almonnal. Nem kell dolgoznia, ezért minden idejét a szeretteire fordíthatja, aminek igazán örül. A fiúcska nem tűnik fázósnak, mégsem takarja ki, mert fő az óvatosság.*
- Nagyon szeretlek titeket.*jelenti ki boldogan és megcsókolja Cidricket.*
- Nekem nem, de ha akarod leülhetünk egy padra.*válaszolja. Nem fáradékony, bírja a sétát, viszont a férfi kedvéért szívesen megáll, ha arról van szó.*

*Almon nagyon aranyosan tud nevetni. Cidrick is elmosolyodik, hogy fia mennyire imádnivaló.*
- Olyan kis édes.*- mondja a férfi kedvesen, majd megcsókolja Rachelt.*
- És te is az vagy.*- szól a férfi szerelmes hangon.*
- Álljunk meg valahol pihenni, vagy nem szükséges?*- kérdezi Cidrick a feleségét.*

* Egyet ért a férjével, a két világ valóban különbözik egymástól, még ha egyes dolgokban csak kevésbé, míg másokban jobban. Mondjuk a háborúk mértékben Corvus és Esheynal teljesen különbözik egymástól, míg a városok jellemzése hasonlít. Őszintén örül annak, hogy valaha létezett a másik világ is, mert onnan származik az, akit mindennél jobban szeret és akit már megajándékozott egy ifjú örökössel. Boldogsággal tölti el az apaságot önfeledten élvező Cidrick látványa, akit legutóbb a terhessége alatt látott ilyen szélesen mosolyogni. Egész nap el tudná nézni őket, azonban más tennivalója is akad. Sétálva élvezi a férje és a fiú társaságát, illetve a természet szépségét.*
- Igen, van innen nem messze egy könyvtár.*válaszolja és jó ízűt kacag a grimaszoló férjén, akin a gyermek is kacarászik. Séta közben megcsikizi Almon pocakját, aki felnevet.*

*A férfi elgondolkodik.*
- Tulajdonképpen érdekes ez a világ, egészen más mint Corvus.*- mondja a férfi elgondolkodva.*
- De határozottan tetszik.*- mosolyog feleségére és megcsókolja.*
- Van a városnak könyvtára, biztos sok tudást felhalmoztak az itt élők.*- érdeklődik a férfi. Jobban meg akar ismerkedni ezzel az új világgal. Egy csókot ad a feleségének, fiának pedig egy viccest grimaszt vág amitől Almon felkacag.*

* Elég szép családi képet alkothatnak így a parkban, ahol jelenleg is vannak. Egyesek a padokon ülnek beszélgetve, mások sétálva csodálják a természet szépségét, míg mások egy-egy fa tövében pihennek. A legtöbben boldognak tűnnek, csak kevesen szomorkodnak ezen a szép napon. Azok közül jó páran csak egy-egy megörökítendő, de elszalasztott pillanat miatt bánkódnak egy kissé. Szemei csak pár pillanatig ragad a sokszínű népségre, helyette inkább élete két légfontosabb férfi egyedjét figyeli.*
- Olyan csodás, hogy ti vagytok nekem.*jelenti ki boldogan.*
- Igen, ez igazán szép hely. Faverell nagy részét ismerem, de folyton változik az indák miatt. Hol benőnek egy-egy területet, hol újra út nyílik egy növényekkel benőtt helyre.*mondja. Amikor a száraz évszak köszönt be elindul a hervadás folyamata, viszont mikor folyton esik elburjánzanak a növények ezzel zárva le pár részt.*

*Nagyon örül a családi idillnek ami kialakult.*
- Mindennél jobban szeretlek titeket.*-mondja a férfi kedvesen.*
- Nagyon szép ez a város kedvesem. Biztos ismered minden zegzugát.*- mondja a férfi mosolyogva.*

* Igazán aranyos Almon, ahogy kimutatja az édesapja iránti szeretetét. Olyan cuki, hogy azt egyszerűen nem lehet megunni, képtelenség. Ez a kis angyal pedig magában hordozza az apja és az anyjai tulajdonságait, vonásait. Egyértelműen ők a szülei, nem mások.*
- A nózija és a hajzata viszont a tiéd. A mosolyát is tőled örökölte.*jegyzi meg mosolyogva a csók után. Pár pillanat múlva az ajkain az ív még szélesebbre húzódik.*
- Mi is szeretünk téged.*mondja Almon nevében is és csókot ad a férjének.*

*A férfi megpuszilja feleségét, majd rámosolyog a fiára. Almon visszamosolyog az apjára.*
- A szemei határozottan a Tiéd.*- jegyzi meg a férfi kedvesen és megcsókolja a feleségét.*
- Annyira szeretlek titeket.*- mondja a férfi.*

* Faverell bizony nem olyan hely, ahol háborúk dúlnak, pont az ellenkezője az ilyen területeknek. Legalábbis a város felszín feletti része ilyen. Azt nem tudja, hogy a mélységben milyen gyakran dúlnak csaták, talán ott kevesebb a béke, elvégre a sötételfek nem olyan békések, mint az elfek. Ezt mondják róluk, bár ez nem biztos, mert eddig még nem találkozott egy selffel sem. Nem csoda, elvégre kerülik a napfényt. Ha most akár egy is a város ezen részén lenne biztosan menne vissza a félhomályba, ahol nincsen ilyen napsütéses idő. Ott Rachel nem élne, mert ő szereti a meleget és a világosságot. Ezért is élvezi most ezt a kellemes sétát a parkban.*
- Igen, nagyon nyugodt apróság.*helyesel letekintve a csendes gyermekre, aki tágra nyitott szemekkel csodálkozik rá az őt körülvevő világra.*

*A férfi egy puszit ad a feleségének.*
- Aranyos vagy, mint mindig Szerelmem.*- mondja a férfi nevetve. A táj nagyon szép, békés, nyoma sincs annak, hogy itt egykor lettek volna-e háborúk. Közben ránéz a fiára.*
- Milyen békésen pihen.*- jegyzi meg a férfi.*

* Kényelmesen sétálva, kéz a kézben érnek el a parkba. Nem ül le, inkább elindul egyenesen az ösvényt követve. Szeret sétálni és természetközelben lenni, ami ebben a városban igazán nem nehéz. Mosolyogva fogadja a dicséret.*
- Nélküled nem lennénk ilyen szépek, veled együtt teljes a kép.*mondja, elvégre ők így egy egész család, bár egy kislánnyal még szeretné bővíteni a létszámot.*

*A férfi elindul feleségével és fiával arra helyre ahová a felesége mutat.*
- Menjünk.*- szól és feleségével együtt sétál, vigyázva őket.
- Olyan jól mutattok együtt.*- mondja a férfi mosolyogva.*

* Cidrick után veszi át a gyermeket, aki picit nyűgös a felkeltés miatt, de a férfi ringatása megnyugtatta és újból elcsendesedett.*
- Született apa vagy!*dicséri meg a férjét, akiben szintén munkálkodni érzi a szülői ösztöneit. Úgy tartotta a karjai közt, mintegy igazi kis kincset. Örömmel veszi kézbe a picit és alaposan betakargatja, mert fő az óvatosság, még ha kint meleg is van. Immár a zárt ajtón kívül vannak, amikor egy fontos kérdés merül fel:merre tovább? Ezen röviden eltűnődik, majd eszébe jut egy jó ötlet.*
- Arra, ott van egy szép park!*mutat balra, mely útról lekanyarodik egy szépen kikövezett ösvény, ami egy parkba vezet.*

» Istalaír városa
» Helgerand és környéke
» Tharda és környéke
» A szigeti város és környéke